(Renesmée szemszöge)
Amikor megérkeztünk a nagyiékhoz Alice és Jasper épp sakkoztak, ami elég vicces, mivel Alice néni előre látja Jasper bácsi összes lépését. Rose néni egy divat magazint lapozgatott elmélyülten, míg Emmett bácsi a foci meccset nézte a tv-ben. Hupsz, még jó, hogy apun kívül senki nem hallja a gondolataimat, ugyanis Alice, Rose, Jasper és Emmett a lelkemre kötötte, hogy semmi néni és bácsi. Nem tehetek róla, de magamban néha kicsúszik. Apa halkan kuncogott, míg rá nem néztem.
Tudtam, hogy rajtam nevet, de jobbnak láttam ha tudatom vele, hogy nem szeretnék egy újabb kiselőadást a nagynénikéimtől és a nagybácsikáimtól.
- Sziasztok - köszöntem vidáman és odaszaladtam mindenkihez, hogy a köszöntést megtoldjam még egy nagy puszival is. Alice felpattant és megpörgetett a levegőben, Jasper csak összeborzolta a hajam, ő valahogy ezt viccesnek találta én már kevésbé, Rosalie megölelt és visszaigazgatta a tincseimet a helyére és Emmett, hát tőle megkaptam a szokásos Emmettes ölelést, amitől szinte ropogtak a csontjaim.
- Nagyiék? - kérdeztem.
- Esmé a konyhában, Carlisle pedig a dolgozószobájában - felelte Alice.
- Megyek köszönök nekik is - szóltam még vissza anyáéknak, akik épp a köszöntek a családból jelenlévőknek.
Elindultam fölfelé a lépcsőn emberi tempóban, majd az első emeleten megálltam a második ajtónál és bekopogtam, amire a válasz csak egy barátságos 'Szabad' volt a válasz. Benyitottam és bent megláttam nagyapát az asztala mögött ülni egy hatalmas könyvel a kezében.
- Szia nagyapa - szökkentem mellé és neki is adtam egy puszit.
- Szia tündérem - köszönt ő is mosolyogva.
- Mit olvasol? - kérdeztem a hatalmas könyvet nézve, mert számomra ismeretlen nyelven íródott.
- Egy orvoslással foglalkozó könyvet - felelte nagyapa.
- Milyen nyelven írták a könyvet? - faggatóztam tovább.
- Olaszul - adta meg Carlisle a választ.
- Nagyapa te hány nyelvet beszélsz?
- Jaj, kis bogaram feleannyin, mint az apukád - mondta ő mosolyogva.
- Erről még kifaggatom aput - gondolkodtam el, majd eszembe jutott, hogy miért is jöttünk - Nagyapa le tudnál menni a többiekhez a nappaliba, mert anyáék és én beszélni szeretnénk veletek?
- Persze kicsim.
- Rendben, lent találkozunk én még szólok a nagyinak is - mondtam, majd már szaladtam is a konyha felé, ahonnan nagyon finom illatok áradtak felém. Nagyi háttal állt nekem és éppen sütiket pakolt ki egy tepsiből tányérra. Odaszökkentem mellé és megöleltem.
- Szia nagymami - köszöntem neki és őt is megpusziltam.
- Szia angyalom - fordult oda hozzám egy szeretetteljes mosollyal.
- Mit sütöttél nagyi? - kérdeztem és a sütik felé fordítottam a tekintetem.
- Neked sütöttem a kedvenc csokis sütidet - mosolygott rám.
- Csokidarabkák is vannak benne? - kérdeztem.
- Igen pont úgy, ahogy szereted.
- Köszönöm - hálálkodtam és Esmé nyakába vetettem magam, aki szorosan magához ölelt egy pillanatra majd lerakott a földre.
- Vegyél belőle bátran vagy tudod mit, fogd az egész tányérral és mennyünk be a nappaliba a többiekhez, jó? - kérdezte nagyi kedvesen.
- Én csak bólogattam, mivel már is bekaptam egy sütit.
Nagyival átsétáltunk a nappaliba, ahol mindenki kényelmesen helyet foglalt és jókedvűen beszélgettek egymással. Mi is leültünk nagyival és bekapcsolódtunk a beszélgetésbe. Körülbelül egy órán át beszélgethettünk így, egészen addig míg nem apa és az én tekintetem találkozott és gondolatban üzentem neki, hogy most már kérdezzük meg őket, mire apa belekezdett:
- Figyeljetek rám egy percre, kérlek! - szólt halkan, mire mindenki elhallgatott és rá emelte a tekintetét - Renesmée, Bella és én kirándulni megyünk ma és arra gondoltunk titeket is elhívunk magunkkal.
- Nagyon örülnénk neki, ha velünk jönnétek, persze csak ha van kedvetek hozzá - mondta anya is.
- Kérlek gyertek velünk! Nagyon jó móka lesz - néztem rájuk boci szemekkel.
- Persze, hogy megyünk, igaz Rose baby? - nevetett Emmett vidáman.
- Igen, mi megyünk - bólogatott Rose.
- Mi is - jelent meg egy ezer wattos mosoly Alice arcán.
- Már láttad, igaz? - kérdeztem én is óriási mosollyal az arcomon.
- Természetesen - felelte kuncogva.
- Mi is veletek tartunk - mosolygott rám nagyapa is.
- Igen és én megyek is pakolok valami ennivalót neked kicsim - mondta nagyi és már el is tűnt a konyha irányában.
- Segítek Esmének - mondta anya és ő is eltűnt arra, amerre a nagyi.
- Én és Rose összekészítjük a többi holmit. Fél óra múlva indulás - hadarta el Alice a tervet, majd Rosalieval a nyomában eltűntek a lépcső tetején.
Emmett, Jasper, Carlisle, apa és én pedig jobbnak láttuk, ha a nappaliban várjuk meg míg a többiek elkészülnek. Én már izgatottan vártam a kirándulást és biztos voltam benne, hogy nagyszerű lesz.
