Sziasztok

Sziasztok!
FENT A FRISS
Sajnálom, hogy ilyen sokára jött. :(
Én kirakom rá a 16-os karikát ( nem biztos, hogy kell rá, de biztos ami biztos én kirakom) szóval úgy tessék olvasni. Aki a bűvös 16 alatt van, annak szólok, hogy nem kötelező elolvasni, de a ti döntésetek. :)
Már 37 rendszeres olvasóm van, aminek rettentően örülök. :D
Ilyen fejezetet még nem írtam, ezért kérlek írjátok meg a véleményeteket.
Az előző fejezethez kaptam 7 komit és nagyon örülnék ha most egy kicsit többet kapnék. Nem akarok nagyravágyó lenni, csak jól esne néhánnyal többet kapni :).
Na jó olvasást.
Puszi Rella

Ismét egymáséi

(Bella szemszöge)
Edward felkapott és csak szaladt velem. Én csak őt néztem, ezért
nem láttam hova megyünk, de amikor egy pillanatra megtorpant
mégis levettem róla a szemeimet, így láttam, hogy a kunyhónknál
vagyunk. Imádtam a kunyhót, ez az én ’kis’ családom otthona. Edward
kinyitotta az ajtót és emberi tempóban sétált velem végig a házon,
egyenesen a közös szobánkig. Itt finoman letett a lábaimra, majd becsukta
az ajtót. Amíg felém jött végig egymás szemébe néztünk és én tudtam,
ha még ember lennék a lábaim remegnének, a lélegzetem elakadna és
a szívem majd kiugrana a helyéről ettől a nézésétől. A vágyban égő
szemei perzseltek. Megállt előttem, megfogta a derekam és felemelt,
így az arcunk egy magasságba került. Én a lábaimat a dereka köré tekertem,
míg a karjaimmal a nyakát öleltem át és a homlokomat az övének támasztottam.
percekig álltunk így egymás szemébe nézve, mígnem lehelet finoman
megcsókolt, épp hogy csak az ajkai súrolták az enyémeket.

- Annyira…féltem,…hogy…elveszítelek…titeket – suttogta úgy, hogy
minden szava után kaptam egy finom csókot.
- Sajnálom, szerelmem – mondtam neki. Megértettem őt. Nekem ők a
mindeneim és nem is tudom mi lenne velem nélkülük, annyira szeretem őket.
- Edward, egyvalamit tudnod kell, te és Renesmée vagytok a mindeneim.
Nincsenek arra szavak, hogy mennyire szeretlek titeket – néztem őt továbbra
is míg ezeket a szavakat mondtam.
- Bella, nekem ti vagytok az életem. Nélkületek nem tudnék élni.

Miután ez elmondta szenvedélyesen megcsókolt, éreztük, hogy amit el kellett
egymásnak mondanunk, azt elmondtuk. Ebben a csókban benne volt mind
az a szerelem, amit egymás iránt érzünk, mind az a szenvedély, amivel
egymást szeretjük. És benne volt az elmúlt napok emléke. Én Edward
tarkóját simogattam, míg ő a gerincem mentén húzta végig a kezét. Minden
érintése olyan volt nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér. Elkezdtem
kigombolni az ingjét és ahogy haladtam egyre lejjebb és végeztem az utolsó
gombbal is, az ing fölöslegessé vált, így letoltam a vállairól és kis huppanás
jelezte, hogy a földre esett. Lassan végigsimítottam az immár szabaddá
vált tökéletes mellkasán egészen a hasáig, majd vissza. Edward belesóhajtott
a csókunkba, a következő percben finoman az ágyra fektetett és megtámaszkodott
felettem. Én egyik kezemmel továbbra is a mellkasát simogattam, a másik
kezemmel pedig beletúrtam a hajába. Ő ezalatt a nyakamat kényeztette
csókjaival, majd egyre lejjebb halad a kulcscsontom felé. A blúzomon egyesével
gombolta ki a gombokat és minden gomb helyére egy csókot kaptam. Az utolsó
gomb kigombolása után megemelt és kibújtatott a fölöslegessé vált ruhadarabból.
A melltartómmal már fele ennyire sem volt gyengéd és a fogai segítségével egy
pillanat alatt megszabadított tőle. Ajkaival az egész felsőtestemet bejárta. Percekig
kényeztette a melleimet, minek hatására belőlem vágyakozó sóhajok törtek fel.
Szája tovább haladt melleimről a hasamra, majd a köldökömre, ahol elidőzött egy
kicsit. A körökkel amiket a nyelvével rajzolt ide még jobban felkorbácsolta
a vágyamat és a sóhajaim ezt vele is tudatták. Hosszú kényeztető percek után
éreztem, hogy a nadrágom eltűnik rólam és Edward végigsimítja a lábamat, a
bokámtól egészen a combomig. Ajkai ismét az enyémmel forrtak össze egy
szenvedélyes csókban, míg ő a combom belső felét simogatta. Ahogy fölöttem
elhelyezkedett éreztem, hogy ő is ugyan azt szeretné, amit én, ezért elkezdtem
megszabadítani őt az alsónadrágjától. Neki sem kellett több és egy pillanat
múlva nem volt már rajtunk semmi, ami akadályt szabhatna vágyainknak.
A dereka köré fontam a lábaimat, mire ő egy finom mozdulattal belém csúszott
és belőlünk egyszerre szakadt fel egy elégedett sóhaj. Eleinte lassan mozgott
csak, de ahogy a vágy eluralkodott rajtunk, úgy a hullámzásunk is megváltozott,
mint a háborgó tenger, olyan volt. Nem tudom hogyan történt, de már csak
azt vettem észre, hogy Edward fekszik alattam és a kezei a combjaimon vannak.
Én egy salsa táncossal is versenybe szállhattam volna, ami a mozgásomat illeti.
Nem tudnám megmondani meddig tartott a tenger háborgó tánca, de azt tudom,
hogy egyszerre értük el a gyönyör kapuját. Ez volt az, amit csak együtt élhettünk
át, amit csak mi adhattunk meg egymásnak. Edward mellkasára borultam és csak
hallgattam a lélegzetünk lassulását. Közben apró köröket rajzoltam Edward
szíve fölé. Miután a légzésünk ismét normális lett odahajoltam a füléhez és azt
súgtam neki, hogy:
- Szeretlek.
Maga felé fordította az arcomat a szemembe nézett és azt mondta:
- Szeretlek, Bella. Örökkön-örökké – ezek után megcsókolt és ismét egy őrjítő
táncba kezdtünk…

Boldog...

Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Dóri! (L)

Sziasztok

Sziasztok!
FENT A FRISS
Sajnálom, hogy ilyen sokára jött, de most volt félévzárás és nem volt időm írni. Most már több időm lesz, szóval nem kell majd ilyen sokat várni. És tényleg bocsánat, hogy ennyit kellett várnotok.
Köszönöm a türelmét a 35 rendszeres olvasómnak és az összes többi olvasómnak is.
A szavazás még kint lesz egy pár napig, ha még nem szavazott valaki, akkor még megteheti. :D
Kérlek írjatok KOMIT. Nem kell hosszú csak, hogy tetszik e vagy sem. Olyan boldog lennék ha kapnék mondjuk 6-7 komit. :D
Puszi: Rella

Szavazás

( Edward szemszöge )
Még mindig a nappaliban ültünk. Carlisle épp azt fontolgatta, hogy
ideje lenne szavazni. Körülbelül két percig fontolgatta, majd felállt
és belekezdett:
- Mi minden fontos kérdésben szavazunk, ezért most szavazzunk
arról, hogy Lucas a családunkhoz tartozzon e vagy sem. Kérlek titeket
gondoljátok át, majd szavazzunk. Bólintottunk és mindannyian a
gondolatainkba merültünk. Én persze Bella gondolatain kívül mindenkiét
hallottam.

Carlisle igennel fog szavazni. Ő úgy gondolja egy jó szándékú vámpírral
bővülne a család. Apám minden szemszögből megvizsgálta a kérdést.
Őt Lucas életmódváltása azért is tölti el elégedettséggel, mert így ha
támogatjuk és befogadjuk Lucast rengeteg ember életét menthetjük meg.

Esme azon gondolkodott, hogy lesz még egy gyereke. Igen ilyen a mi
drága anyukánk, csupa szeretet. Ő már most szerette Lucast és bízott
benne, hogy velünk marad. Anya hálás volt Lucasnak, amiért meg-
gyógyította Renesméet és Bellát. Úgy gondolta, hogy visszaadta a
békét és a nyugalmat a családunknak. Ebben egyet is értettem vele.
Tehát ez már két igen.

Alice már csak Alice. Már azon járt az esze, hogyan fog segíteni Lucasnak
berendezni a szobáját. Drága húgocskám fülig érő szájjal tervezgette
a dolgokat. Már is mindent tíz személyre számolt. Annyi ötlete támadt,
hogy már nehéz volt követni, de ekkor jött egy látomás. Húgom látomásában
Lucas szerepelt. Látta és vele együtt én is, ahogy Emmett megtréfálja
Lucast egy Jasperrel kötött fogadás miatt. Mi többiek a látomásban ezen
jót nevettünk. A látomás befejeztével Alicenek komoly erőfeszítésbe került,
hogy ne pattanjon fel és ne kezdjen el ugrálni örömében. Alice a mi mindig
vidám energiabombánk. Ezek a gondolatok engem is mosolygásra késztettek.

A következő gondolatok amik beúsztak a fejembe Rosalietól eredtek. Amióta
lejöttünk a szobánkból, nővérem le sem vette szemeit Renesméeről. Mióta
apa vagyok sokkal jobban átérzem Rosalie helyzetét. Rettentően fáj neki,
hogy nem lehet Emmettel közös gyerekük. Ez az egyetlen és legnagyobb
beteljesületlen vágya. Renesmée születése óta egy kicsit jobban érzi magát.
Úgy érzi a lányom által megtapasztalhatja egy kicsit az anyaságot, ezért
Lucast is elfogadja, mivel ő megmentette Renesméet.

Emmett látta, hogy Rose csak Renesméet bámulja és azon kezdett gondolkodni,
milyen lenne ha Renesmée az ő lányuk lenne. Ő is nagyon szeretett volna
egy közös babát Rosalieval. Ahogy eddig látta Roset és a lányomat együtt,
azon gondolkodott, hogy lehetne egy saját kis családja. Tetszett neki ez a
kép és nagyon sajnálta, hogy ez nem lehetséges. Lucasról azt gondolta
miért ne maradhatna velünk, hiszen megmentette Belláékat és rendesnek
is tűnik. Ja és persze lenne még valaki, akivel bunyózhat, ha pedig csinálna
valamit, amit nem kéne legfeljebb leüti. Emmett agya csak két dolog körül jár
általában: szex és bunyó. Ő Emmett a mi bohókás és kissé perverz öcsénk.
Nem is nagyon lepett meg, hogy a gondolatai ismét visszakanyarodtak.
Elképzelte hogyan is készül egy baba, de amikor az elméletet átültette
Rosera és magára, én rekord sebességgel léptem ki a fejéből.

Lucas gondolatai elég furák voltak. Renesméet bámulta és gyönyörűnek
látta, ami nem is lenne baj, de ő maga sem tudta miért bámulja a
lányomat ennek ellenére mégis ezt tette. Nem igazán tudtam erről mit
gondoljak, bár Renesmée mindenkit megbabonáz és az ujja köré csavar.
Talán ez lehet a magyarázat. Ezen majd még mindenesetre gondolkodom.

És Jasper. Ő érezte mindenki örömét és izgatottságát, amitől neki is nagyon
jó kedve lett. Csakhogy mást is érzett….. . Két személytől érzett igen erős
szexuális vágyat. Na vajon ki volt az egyik? Hát persze, hogy Emmett. A
másik személy pedig Bella volt. Mit is mondhatnék, már nekem is nagyon
hiányzott, bár én a vágyaimat egyenlőre igyekszem elfolytani. Megjegyzem
már nem sokáig bírom.

Apám úgy vélte ennyi idő elég volt arra, hogy végig gondoljuk mit
szeretnénk, ezért így szólt:
- Szavazzunk! Lucas velünk maradjon vagy sem?
- Edward? – nézett rám kérdőn Carlisle.
- Igen – feleltem.
- Bella?
- Igen – mosolygott szerelmem Lucasra mialatt kimondta a választát.
- Emmett?
- Persze, hogy igen – vigyorgott öcsém.
- Rosalie?
- Nincs kifogásom ellene. Igen – felelte még mindig Renesméet bámulva.
- Jasper?
- Igen – válaszolta.
- Alice?
- Igen, igen, igen – ismételgette vidáman.
- Esme?
- Igen. Természetesen igen – mosolygott anyánk kedvesen Lucasra.
- A magam részéről is igen, tehát üdv a családban Lucas – fejezte
be apánk.
- Nagyon hálás vagyok és köszönöm… - kezdett hálálkodni Lucas, de
félbeszakította őt Jasper, aki Alicevel a karjaiban kiviharzott a házból,
mivel már nem tudott uralkodni magán az őt érő heves vágyakon.
Emmett hangosan nevetni kezdett, míg a többiek csak finoman elmosolyodtak.
Ezek után Renesméehez fordultam és megkérdeztem:
- Kicsim, itt maradnál a többiekkel egy kicsit, mert a mamival el kell intéznünk
valamit?
- Persze, apa – válaszolta mosolyogva.
Megvártam míg átül Rosalie ölébe, azután felkaptam Bellát és meg sem álltam
vele a …

Sziasztok!

Sziasztok!
FENT A FRISS
Nem lett valami hosszú, de igyekszem a következő fejezetet
még a napokban felrakni.
Kiraktam egy kis kérdést a chat fölé, kérlek szavazzatok.
Jaj úgy örülök, mert már 31 rendszeres olvasóm van.
Tudom mostanában nem nagyon volt friss, de amint lezárják
a félévet sokkal több időm lesz.
És kérlek ha azt szeretnétek, hogy sűrűn legyen friss írjatok
KOMIT.
Ha nem jeleztek vissza nem tudom, hogy tetszik e nektek
a történetem, szóval kérlek írjatok véleményt.
Puszi: Rella

Lucas

(Bella szemszöge)

A nappaliba érve éppen csak annyit láttam, hogy a családom
minden tagja ott ül és egy idegen is, aki gondolom Lucas,
mielőtt Alice nekem nem csapódott.
- Jaj Bella, én annyira örülök annak, hogy meggyógyultatok-
mondta vidáman majd egy puszit nyomott az arcomra és oda-
táncolt Renesméehez, akit Rosalie ölelgetett.
A következő percekben az egész család kifejezte a gyógyulásunk
kapcsán ám sokkal visszafogottabban, mint Alice.
Végül az idegen is odajött és bemutatkozott:
- Szia, Lucas vagyok – köszönt kedvesen.
- Szia. Az én nevem Bella – köszöntem én is egy mosoly kíséretében.
Nagyon hálás voltam Lucasnak.
Lucas Renesméenek is bemutatkozott, mire lányom tündérien
elmosolyodott és viszonozta a köszönést.
- Talán üljünk le – ajánlotta Carlisle, mire mindenki a kanapék felé
vette az irányt.

Esme, Carlisle, Rosalie és Emmett az egyik kanapén, míg Alice,
Jasper Edwarddal és velem ült a másik kanapén. Renesmée az
ölemben, Lucas pedig az egyik fotelben helyezkedett el.

Egy két csendben eltöltött perc után Esme szólalt meg:
- Lucas mesélj magadról, kérlek. Hogyan lettél vámpír? –
kérdezte anyánk kedvesen.
- Nos, 1947 őszén történt. A bátyám elkezdett furcsán viselkedni.
Mint az nem sokkal később elárulta szerelmes lett egy gyönyörű
nőbe, Tessába. Az ősz vége volt már, mikor a bátyám elmondta,
hogy Tessa vámpír és elmegy vele. Azt mondta együtt fognak élni
és hogy ő is vámpír lesz. Aznap amikor meg akartak szökni, bezártam
a bátyámat a szobájába, így nem tudott elmenni. Egész nap csak
könyörgött, hogy engedjem ki, de én nem tettem meg amit kért.
Csak arra nem számítottam, hogy Tessa eljön hozzánk, de eljött.
Annyira mérges volt amiért ezt tettem, hogy nem csak a bátyámat,
de engem is átváltoztatott. Tessa nem maradt velünk, mire véget
ért az átváltozásunk, addigra eltűnt.

Lucas itt tartott egy kis szünetet. Látszott rajta, hogy a mai napig
nem heverte ki azt ami vele történt. Egy mély levegő és már folytatta
is a mesélést.

- Húsz évig éltünk egyedül nomádokként, azután talált ránk a Volturi
és vettek maguk közé. A bátyám hamar megszokta ezt a létezési formát,
de nekem mindig is nehezemre esett. Én soha nem akartam bántani az
embereket. Amikor ott jártatok Volterrában és hallottam róla, hogy ti
így éltek, azonnal eldöntöttem. Eldöntöttem, hogy én is inkább így
akarom a létezésem hátralevő részét tölteni. Én nem akarok senkit sem
bántani.

Miután Lucas elhallgatott mindenki csak csöndesen bámult maga elé.
- Sajnálom ami veled történt – mondtam őszintén Lucasnak.
Ő rám nézett és azt mondta:
- Azon, hogy vámpír vagyok nem változtathatok, de azon, hogy milyen
vámpír még igen.
Miközben ezt elmondta végignézett a családomon és mi mind tudtuk
mit szeretne, mi pedig szavazni fogunk ebben az ügyben.

A kérdés pedig az lesz: Lucas velünk maradjon e vagy sem?