Lucas

(Bella szemszöge)

A nappaliba érve éppen csak annyit láttam, hogy a családom
minden tagja ott ül és egy idegen is, aki gondolom Lucas,
mielőtt Alice nekem nem csapódott.
- Jaj Bella, én annyira örülök annak, hogy meggyógyultatok-
mondta vidáman majd egy puszit nyomott az arcomra és oda-
táncolt Renesméehez, akit Rosalie ölelgetett.
A következő percekben az egész család kifejezte a gyógyulásunk
kapcsán ám sokkal visszafogottabban, mint Alice.
Végül az idegen is odajött és bemutatkozott:
- Szia, Lucas vagyok – köszönt kedvesen.
- Szia. Az én nevem Bella – köszöntem én is egy mosoly kíséretében.
Nagyon hálás voltam Lucasnak.
Lucas Renesméenek is bemutatkozott, mire lányom tündérien
elmosolyodott és viszonozta a köszönést.
- Talán üljünk le – ajánlotta Carlisle, mire mindenki a kanapék felé
vette az irányt.

Esme, Carlisle, Rosalie és Emmett az egyik kanapén, míg Alice,
Jasper Edwarddal és velem ült a másik kanapén. Renesmée az
ölemben, Lucas pedig az egyik fotelben helyezkedett el.

Egy két csendben eltöltött perc után Esme szólalt meg:
- Lucas mesélj magadról, kérlek. Hogyan lettél vámpír? –
kérdezte anyánk kedvesen.
- Nos, 1947 őszén történt. A bátyám elkezdett furcsán viselkedni.
Mint az nem sokkal később elárulta szerelmes lett egy gyönyörű
nőbe, Tessába. Az ősz vége volt már, mikor a bátyám elmondta,
hogy Tessa vámpír és elmegy vele. Azt mondta együtt fognak élni
és hogy ő is vámpír lesz. Aznap amikor meg akartak szökni, bezártam
a bátyámat a szobájába, így nem tudott elmenni. Egész nap csak
könyörgött, hogy engedjem ki, de én nem tettem meg amit kért.
Csak arra nem számítottam, hogy Tessa eljön hozzánk, de eljött.
Annyira mérges volt amiért ezt tettem, hogy nem csak a bátyámat,
de engem is átváltoztatott. Tessa nem maradt velünk, mire véget
ért az átváltozásunk, addigra eltűnt.

Lucas itt tartott egy kis szünetet. Látszott rajta, hogy a mai napig
nem heverte ki azt ami vele történt. Egy mély levegő és már folytatta
is a mesélést.

- Húsz évig éltünk egyedül nomádokként, azután talált ránk a Volturi
és vettek maguk közé. A bátyám hamar megszokta ezt a létezési formát,
de nekem mindig is nehezemre esett. Én soha nem akartam bántani az
embereket. Amikor ott jártatok Volterrában és hallottam róla, hogy ti
így éltek, azonnal eldöntöttem. Eldöntöttem, hogy én is inkább így
akarom a létezésem hátralevő részét tölteni. Én nem akarok senkit sem
bántani.

Miután Lucas elhallgatott mindenki csak csöndesen bámult maga elé.
- Sajnálom ami veled történt – mondtam őszintén Lucasnak.
Ő rám nézett és azt mondta:
- Azon, hogy vámpír vagyok nem változtathatok, de azon, hogy milyen
vámpír még igen.
Miközben ezt elmondta végignézett a családomon és mi mind tudtuk
mit szeretne, mi pedig szavazni fogunk ebben az ügyben.

A kérdés pedig az lesz: Lucas velünk maradjon e vagy sem?