Ismét egymáséi

(Bella szemszöge)
Edward felkapott és csak szaladt velem. Én csak őt néztem, ezért
nem láttam hova megyünk, de amikor egy pillanatra megtorpant
mégis levettem róla a szemeimet, így láttam, hogy a kunyhónknál
vagyunk. Imádtam a kunyhót, ez az én ’kis’ családom otthona. Edward
kinyitotta az ajtót és emberi tempóban sétált velem végig a házon,
egyenesen a közös szobánkig. Itt finoman letett a lábaimra, majd becsukta
az ajtót. Amíg felém jött végig egymás szemébe néztünk és én tudtam,
ha még ember lennék a lábaim remegnének, a lélegzetem elakadna és
a szívem majd kiugrana a helyéről ettől a nézésétől. A vágyban égő
szemei perzseltek. Megállt előttem, megfogta a derekam és felemelt,
így az arcunk egy magasságba került. Én a lábaimat a dereka köré tekertem,
míg a karjaimmal a nyakát öleltem át és a homlokomat az övének támasztottam.
percekig álltunk így egymás szemébe nézve, mígnem lehelet finoman
megcsókolt, épp hogy csak az ajkai súrolták az enyémeket.

- Annyira…féltem,…hogy…elveszítelek…titeket – suttogta úgy, hogy
minden szava után kaptam egy finom csókot.
- Sajnálom, szerelmem – mondtam neki. Megértettem őt. Nekem ők a
mindeneim és nem is tudom mi lenne velem nélkülük, annyira szeretem őket.
- Edward, egyvalamit tudnod kell, te és Renesmée vagytok a mindeneim.
Nincsenek arra szavak, hogy mennyire szeretlek titeket – néztem őt továbbra
is míg ezeket a szavakat mondtam.
- Bella, nekem ti vagytok az életem. Nélkületek nem tudnék élni.

Miután ez elmondta szenvedélyesen megcsókolt, éreztük, hogy amit el kellett
egymásnak mondanunk, azt elmondtuk. Ebben a csókban benne volt mind
az a szerelem, amit egymás iránt érzünk, mind az a szenvedély, amivel
egymást szeretjük. És benne volt az elmúlt napok emléke. Én Edward
tarkóját simogattam, míg ő a gerincem mentén húzta végig a kezét. Minden
érintése olyan volt nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér. Elkezdtem
kigombolni az ingjét és ahogy haladtam egyre lejjebb és végeztem az utolsó
gombbal is, az ing fölöslegessé vált, így letoltam a vállairól és kis huppanás
jelezte, hogy a földre esett. Lassan végigsimítottam az immár szabaddá
vált tökéletes mellkasán egészen a hasáig, majd vissza. Edward belesóhajtott
a csókunkba, a következő percben finoman az ágyra fektetett és megtámaszkodott
felettem. Én egyik kezemmel továbbra is a mellkasát simogattam, a másik
kezemmel pedig beletúrtam a hajába. Ő ezalatt a nyakamat kényeztette
csókjaival, majd egyre lejjebb halad a kulcscsontom felé. A blúzomon egyesével
gombolta ki a gombokat és minden gomb helyére egy csókot kaptam. Az utolsó
gomb kigombolása után megemelt és kibújtatott a fölöslegessé vált ruhadarabból.
A melltartómmal már fele ennyire sem volt gyengéd és a fogai segítségével egy
pillanat alatt megszabadított tőle. Ajkaival az egész felsőtestemet bejárta. Percekig
kényeztette a melleimet, minek hatására belőlem vágyakozó sóhajok törtek fel.
Szája tovább haladt melleimről a hasamra, majd a köldökömre, ahol elidőzött egy
kicsit. A körökkel amiket a nyelvével rajzolt ide még jobban felkorbácsolta
a vágyamat és a sóhajaim ezt vele is tudatták. Hosszú kényeztető percek után
éreztem, hogy a nadrágom eltűnik rólam és Edward végigsimítja a lábamat, a
bokámtól egészen a combomig. Ajkai ismét az enyémmel forrtak össze egy
szenvedélyes csókban, míg ő a combom belső felét simogatta. Ahogy fölöttem
elhelyezkedett éreztem, hogy ő is ugyan azt szeretné, amit én, ezért elkezdtem
megszabadítani őt az alsónadrágjától. Neki sem kellett több és egy pillanat
múlva nem volt már rajtunk semmi, ami akadályt szabhatna vágyainknak.
A dereka köré fontam a lábaimat, mire ő egy finom mozdulattal belém csúszott
és belőlünk egyszerre szakadt fel egy elégedett sóhaj. Eleinte lassan mozgott
csak, de ahogy a vágy eluralkodott rajtunk, úgy a hullámzásunk is megváltozott,
mint a háborgó tenger, olyan volt. Nem tudom hogyan történt, de már csak
azt vettem észre, hogy Edward fekszik alattam és a kezei a combjaimon vannak.
Én egy salsa táncossal is versenybe szállhattam volna, ami a mozgásomat illeti.
Nem tudnám megmondani meddig tartott a tenger háborgó tánca, de azt tudom,
hogy egyszerre értük el a gyönyör kapuját. Ez volt az, amit csak együtt élhettünk
át, amit csak mi adhattunk meg egymásnak. Edward mellkasára borultam és csak
hallgattam a lélegzetünk lassulását. Közben apró köröket rajzoltam Edward
szíve fölé. Miután a légzésünk ismét normális lett odahajoltam a füléhez és azt
súgtam neki, hogy:
- Szeretlek.
Maga felé fordította az arcomat a szemembe nézett és azt mondta:
- Szeretlek, Bella. Örökkön-örökké – ezek után megcsókolt és ismét egy őrjítő
táncba kezdtünk…