Vissza a nyugodt hétköznapokhoz

( Edward szemszöge)
Hamarosan felkel a nap, ami jó is és rossz is egyben. Először is rossz, mert el kell engednem ezt az angyalt, aki a karjaimban fekszik és akinek a hátát simogatom, míg ő a fejét a mellkasomra helyezve fekszik percek óta. Ő az én Bellám, a szerelmem, az életem, akivel csodálatosan telt az elmúlt éjszaka és aki mellől soha nem mozdulnék már el egy percre sem. És jó, hogy felkel a nap, mert napközben a mi csodálatos lányunkkal, Renesméevel lehetünk.Nincsenek arra szavak milyen boldog vagyok én most.A számomra két legfontosabb személy meggyógyult és újra velük tölthetem minden időmet.A vámpíroknak nincs szükségük levegőre, de az embereknek igen.Ők levegő nélkül nem tudnának élni, én ugyan így vagyok ezzel csak az én esetemben a levegő Bella és Renesmée. Minden nap elgondolkozom azon vajon, hogy kaphattam én két ilyen csodálatos, önzetlen, gyönyörű angyalt, de a választ még mindig nem tudom.Talán nem is fontos, lehet hogy ennek így kellett lenni. A lényeg, hogy itt vannak nekem és én itt leszek nekik mindig, hogy vigyázzak rájuk, hogy szeressem őket, hogy megadjak nekik mindent, hogy boldoggá tegyem őket.Én értük élek.

A mai napon is szeretnék örömet szerezni nekik, épp ezért gondoltam az egész család elmehetne ma kirándulni.Tudok is egy fantasztikus helyet, ahova mehetnénk.Egy kis tisztás, hasonló a Bellával közös rétünkhöz mégis más. Azon tisztáson van egy kis tó, amibe egy kisebb folyó ömlik, aminek köszönhetően a vízesés kellemes csobogásának hangja tölti be a helyet.A víz meglepő módon igen meleg, így még Renesmée is pancsolhat egyet ha lesz kedve anélkül, hogy megfázna.
Szebbnél szebb virágok borítják ebben az időszakban a tisztást, ami remélem elnyeri majd a lányok tetszését.Ha jól tudom, akkor ma Carlisle is szabadnapos, így semmi sem állhat a kirándulásunk útjában.Napközben a családdal, éjszaka pedig Bellával.A legfontosabb az egyensúly.

Holnapra az jutott az eszembe, Bella és Renesmée biztosan örülne ha meglátogatnánk Charliet.Már egy jó ideje nem jártunk nála, aminek az egyik oka a lányok betegsége volt.Még ma titokban felhívom őt, hogy szóljak neki holnap átmegyünk.Gondoltam meglepem a lányokat és csak akkor tudják meg hova viszem őket mikor odaérünk, ami nem a legjobb ötlet, mivel szerelmem még mindig nagyon utálja a meglepetéseket, bár én ezt nem bánom, mert én úgy imádom őt ahogy van, így az én Bellám.

Míg én a gondolataimba merültem észre sem vettem, hogy felkelt a nap.Úgy döntöttem lemegyek és készítek valami reggelit Renesméenek. Addig Bella mondjuk kényeztethetné magát mondjuk egy forró fürdővel.Miután ez végiggondoltam, úgy döntöttem megosztom a terveimet szerelmemmel is.
- Bella, mit szólnál ha én készítenék Renesméenek reggelit és te addig mondjuk vennél egy kellemes fürdőt? - kérdeztem szerelmemet, aki még mindig a mellkasomon pihentette a fejét.
- Te szeretnél reggelit csinálni Renesméenk? - kérdezte miközben azokat a gyönyörű szemeit rám emelte.
- Igen, de csak ha nem baj - feleltem neki.
- Nem, dehogy baj, ha neked ehhez van kedved nekem úgy is jó - felelte, majd egy finom csókot lehelt az ajkaimra és felkelt mellőlem - akkor én veszek egy fürdőt - mondta és egy pillanattal később már hallottam is a víz csobogását.
Én felöltöztem, majd átmentem a konyhába.Egy két perces alapos helyzetfelmérés után találtam minden hozzávalót a palacsintához.Ez is az egyik olyan emberi étel, amit Renesmée hajlandó megenni, na jó nem fogalmazok helyesen. Imádja a palacsintát, amit nem csodálok mivel Bella is nagyon szerette, amikor még ember volt. Én szerettem volna mindennel amivel csak lehet a szerelmem és a lányom kedvében járni, épp ezért kértem meg Esmét, hogy tanítsa meg nekem elkészíteni azokat az ételeket, amiket Renesmée szeret.Percek alatt összeszedtem mindent és el is készítettem.A kisütés már nem ment ilyen gyorsan, mivel azt sajnos nem gyorsíthatom fel a vámpírsebességemmel.Már épp az utolsó palacsintát sütöttem, mikor Bella sétált le a lépcsőn karjaiban a lányunkkal.
- Jó reggelt, apa - köszönt mosolyogva, majd szerelmem elengedte és ő a nyakamba ugrott és kaptam tőle egy hatalmas cuppanós puszit, mire Bella és én hangosan felnevettünk.
- Neked is angyalom - feleltem még mindig mosolyogva, miután adtam egy puszit a feje búbjára.
Bella befejezte az utolsó palacsinta kisütését, míg én leültettem Renesméet az egyik székre és kiraktam neki egy tányért, evőeszközöket és az elengedhetetlen csoki szirupot.
Szerelmemmel mosolyogva figyeltük, ahogy kislányunk majd megfulladt úgy tömte magába a palacsintákat, de jobbnak láttam ha szólok neki nem kell sietnie:
- Kicsim, mi nem esszük meg előled, szóval eheted lassabban is nem kell megfulladni.
- Tudom, hogy nem eszitek meg előlem, de annyira finom - felelte két falat között, de megnyugodtam, mert lassított a tempón egy kicsit.
Miután végzett angyali mosollyal az arcán felém fordult és azt mondta:
- Köszönöm, apu.
- Nincs mit, tündérem - feleltem neki mosolyogva.

A reggeli után odaszaladt hozzánk és mind a kettőnket megajándékozott egy hatalmas puszival, majd a szobájába ment átöltözni.Fél óra volt mire visszaért, komolyan mondom kezd egy kicsit hasonlítani Alicre.Igaz tündérien festett abban a ruhában, amit választott, de fél óra? Na jó még mindig jobb mintha Rose öltözködési szokásai mutatkoznának meg rajta.Bellával a kanapén ültünk, mikor lányunk angyali mosolyával becsüccsent közénk és azt kérdezte:
- Mit csinálunk ma?
- Mit szólnátok hozzá, ha átmennénk a nagyiékhoz és elhívnánk őket kirándulni? - néztem rájuk kérdőn.
- Ez remek ötlet - jelent meg egy hatalmas mosoly Bella arcán.
- Juj, de jó, kirándulni megyünk? - kérdezte Renesmée izgatottan.
- Úgy terveztem, de előbb kérdezzük meg őket is, hogy van e kedvük velünk tartani - ajánlottam és ők már álltak is várakozóan néztek rám.Örültem, hogy ennyire izgatottak lettek a kirándulás gondolatától. Így vidáman és jókedvűen indultunk meg a Cullen villa felé, hogy elhívjuk őket kirándulni.