Több mint remény: gyógymód - 2.rész

(Edward szemszöge)
- Onnan, hogy ezt a bátyám tette.
- Hogy érted azt, hogy ezt a bátyád tette? – kérdezte Rosalie,
aki már nagyon ideges volt.
- Úgy, hogy ezt a bátyám tette. Ez a képessége.
- Pontosan mi is? – kérdezte Emmett.
- Megbénítja a vámpírokat, az embereket pedig úgy megbetegíti,
hogy belehalnak. Mivel a lányod félig vámpír és félig ember, ő
ebbe az állapotba került.
- És hogy tudnád meggyógyítani?
- Ahogy mondtam, csak meg kéne érintenem – felelte.
- Miért gyógyulna meg az érintésedtől? – kérdeztem most én.
- Ez a képességem. Gyógyító vagyok a bátyám ellentéte. Ő
megbetegít, én meggyógyítok – magyarázta Lucas.
- Miért akarsz te segíteni nekünk?
- Mert én nem akarok bántani senkit sem. Látom, hogy ti rendes
és a szeretet által összetartott család vagytok.
- Akkor a bátyád miért akart bántani minket? – Rose hangjából
kilehetett venni, hogy nem bízik Lucasban.
- Ő sem akart, de meg kellett tennie – komorodott el Lucas.
- Miért kellett megtennie? – kérdezte apám kíváncsian.
- A Volturi megparancsolta, hogy próbálja ki a képességét
egy bizonyos Bellán. Mivel rajta nem fogott a bátyám képessége,
azt parancsolták neki, hogy próbálja ki a kislányon is – mondta Lucas.
Sütött a szavaiból az utálat. Utálta a Volturit legalább annyira, mint mi.
- Nem hiszem el, hogy még mindig nem hagynak minket békén –
morogtam dühösen.
Reméltük, hogy a nemrégiben tett látogatásuk után békén hagynak
minket. De láss csodát, mert már megint a Volturi keseríti meg az
életünket.
Ránéztem Lucasra és azon töprengtem megbízhatunk e benne. A
gondolatai semmilyen hátsó szándékról nem árulkodtak, tényleg
csak őszintén segíteni akar. Ő egy rendes vámpír, annak ellenére is,
hogy hol élt eddig. Csak a bátyja miatt élt a Volturival, de amit a
családunkkal tettek, azt ő már nem tudta elviselni. A bátyja megváltozott,
már nem olyan volt, mint emberként, ezért is döntött úgy Lucas,
hogy idejön és segít nekünk. Magam sem tudom, hogy miért, de
megbízom benne. Talán mert annyira vissza akarom kapni Bellát
és Renesméet vagy talán azért, mert a gondolatai és a személyisége
is azt mutatja, hogy ő egy jó ember, azaz vámpír.
- Gyógyítsd meg őket – néztem Lucas szemébe.
- Megteszem – felelte határozottan.
- Edward? – kérdezett apám. Ő nem bízott annyira Lucasban, mint én,
ezért megerősítést várt.
- Megbízom benne – mondtam még mindig a szemébe nézve.
Ő állta a tekintetem és úgy válaszolt:
- Köszönöm. Én tényleg csak segíteni szeretnék és nagyon sajnálom,
ami veletek történt.
- Mi végig ott leszünk és ha csak egy rossz mozdulatot is teszel,
azt nagyon megbánod – figyelmeztette Emmett.
- Semmi rosszat nem fogok tenni. Esküszöm.
- Odafent vannak. Gyere utánam – mondtam és elindultam az
emeletre.
A szobába érve megpusziltam mindkettejük arcát majd szerelmem
mellé térdeltem, hogy majd Lucas odaférjen Renesméehez.
A szobába érve Lucas ránézett szerelmemre majd lányomra és hatalmas
düh támadt benne.
Hallottam a gondolatait:
’ Milyen gyönyörűek ezek az ártatlan teremtések. Ez a két csodálatos
teremtés soha nem tudna ártani senkinek. A tündéri kislány, aki legnkább
egy kis angyalra emlékeztet. És az édesanyja, aki annyira szereti a lányát,
hogy a kötődése hozzá őt is megbetegítette. Hogy bánthatta őket a Volturi?
A bátyám? Hogy bánthatta őket bárki? ’
Ezek a gondolatok csak még jobban meggyőztek arról, hogy bízhatok
benne.
- Biztos, hogy menni fog? Csináltál már ilyet ezelőtt? – aggodalmaskodott
Esmé.
- Igen csináltam és eddig mindig mindenki meggyógyult – felelte Lucas.
- A feleségemet is megtudod gyógyítani? – kérdeztem.
- Én csak a lányodat tudom meggyógyítani. A feleséged gyógyulása
az már kettőjükön és a kötődésükön múlik. Ha a lányod meggyógyul a kapocs
által a feleséged is, de ez majd akkor kiderül –magyarázta.
- Értem – feleltem.
- Akkor kezdhetem? – kérdezte Lucas.
- Mit fogsz csinálni? – kérdezte Rose.
- Csak megérintem a kislány homlokát. Az egész mindössze néhány
másodperc.
- Rendben. Kezdheted –mondtam.
Lucas lassan odasétált Renesméehez és megérintette a homlokát….