4. Ajándékok

(Edward szemszöge)

Bellával az ágyon feküdtünk. Egymást néztük és Debussyt
hallgattunk, miközben azt vártuk, mikor ér haza lányunk.
Szerelmem egyik hajtincsével játszadoztam, mikor könnyed
léptek hangját hallottam, melyek az ajtó előtt elhaltak.
Azután az ajtón halk kopogtatás hallatszott.
- Szabad - mondtuk egyszerre Bellával.
Renesmée lépett be, és míg egy szökkenéssel lehuppant
mellénk az ágyra, annyit mondott:
- Sziasztok!
- Szia – mondtam és rámosolyogtam.
- Szia tündérem – mondta szerelmem, miután megpuszilta
lányunkat.- Jót sétáltatok Esmével?
- Igen, de most megyek ha nem baj, mert nagyival sütit sütünk.
- Persze, menj csak – bíztattam. Örültem, mert legalább a sütit
Szereti, nem úgy, mint a legtöbb emberi ételt.
- Segíthetek nektek?- kérdezte feleségem.
- Persze, mami.
Bella még adott egy csókot, majd Renesméevel lementek a
konyhába, engem egyedül hagyva a szobánkban. Azon
kezdtem gondolkodni, mivel lephetném meg őket. Sok
ötletet elvetettem, mire találtam egy igazán jót. A család
minden tagjának van egy ékszere, ami a címerünket ábrázolja.
Carlislenak gyűrűje, Esmének karkötője, Rosenak és Alicenek
nyaklánca, míg Jaspernek, Emmettnek és nekem csuklópántunk
van. Bellának és Renesméenek még nincs, ezért ez lesz az én
ajándékom nekik. Alice biztos látott valamit, mikor elhatároztam
magam, mert kis keze az ajtónkon koppant.
- Gyere be Alice!- szóltam barátságosan.
- Nem akarlak zavarni- mondta egy kicsit félénken.
- Nem zavarsz- nyugtattam meg.
- Leülhetek?- kérdezte.
- Persze - ahogy kimondtam már mellettem is ült.
- Edward segíthetek neked a ……tervedben?- kérdezte
reménykedő szemekkel.
- Persze, hogy segíthetsz – mosolyogtam rá.
- Nem veszed tolakodásnak?
- Nem, dehogy. Mindenképp megkértelek volna.
- Köszönöm - és mikor rám nézett, láttam a szemeiben,
hogy nagyon örül.
- Ugyan már!- legyintettem.
- Tényleg köszönöm - mondta és megölelt.
- Alice, valami baj van? - kérdeztem. Alice ilyenkor majd
kicsattan az örömtől, de most olyan, mintha meghatott lenne.
- Semmi, csak örülök, hogy végre te is boldog vagy - felelte
a rá jellemző mosollyal az arcán.
- Én is - mosolyogtam rá. Szeretem a húgomat, ő mindig is
nagyon aggódott értem. Most együtt örül velem a boldogságomnak.


Körülbelül fél óra tervezgetés után megvolt milyenek
lesznek az ékszerek. Mind a kettő nyaklánc lesz.
Bella medálja könnycsepp alakú, elején a címerrel,
hátoldalán pedig az áll majd: ’Örökkön örökké.’
Renesmée egy szív alakú medált kap majd elején a
címerrel. Az övén a felirat így hangzik majd: ’Szeretlek.
Az életemnél is jobban.’ A terveket Alice holnap elviszi
egy ékszerészhez. Ő nagyon izgatott és meg kell hagyni,
én is. Remélem tetszik majd nekik.