7. Nincs nagyobb fájdalom

(Edward szemszöge)

Eltelt egy hét, és még mindig semmi változás. Carlisle,
Emmett és Jasper a betegségre keres gyógymódot.
Ismerősökhöz utaznak világszerte, könyveket bújnak,
de még mindig semmi. Apám megpróbált mindent,
amit csak lehetett, az összes orvosi tudását bevetette.
Renesmée láza még mindig nem akar lemenni, ezért
naponta többször is hideg vizes zuhanyt kell vennie,
amiben Alice, Rose vagy Esme segít. Ők mind itt
vannak, és segítenek az ápolásukban. Nagyon hálás
vagyok nekik a sok segítségért, egyedül nem is tudom,
mihez kezdenék. Mind nagyon szeretik Renesméet és
Bellát. Aggódnak. Mind aggódunk.

Mikor Bella vámpír lett, azt hittem többet nem kell
eszméletlenül látnom. Szörnyű érzés. Nem tehetek
semmit a szerelmemért, aki szerint van lelkem, aki
nélkül nem tudok élni és ez rettenetesen fáj.
És Renesmée a lányunk. Mindig nagyon féltjük,
és aggódunk érte Bellával. Most a mi szerelmünk
gyümölcse itt fekszik betegen. Szörnyű, amikor egy
szülő így látja a gyerekét, amikor mindenáron segíteni
akar, de nem tud.
Bár én lennék a helyükben, csak egyiküket se kelljen
így látnom. Én megérdemelném. Annyi rosszat tettem
a létezésem során. Még most is nagyon fáj, ha arra
gondolok, hogy elhagytam az én Bellámat, ez volt
a legnagyobb hibám, mióta létezem. Ő megmentett
engem, azzal hogy utánam jött Olaszországba, én nem
tehetek érte semmit, és én ebbe beleőrülök.

Drága Renesmée. Én azt sem akartam, hogy megszülessen,
mert annyira féltettem Bellát. Mekkora bolond voltam.
El sem tudom nélküle képzelni az életünket, ő teszi
teljessé. Ő egy angyal, úgy, mint az édesanyja.
Nincs nagyobb fájdalom, annál, ha a számodra két
legfontosabb személy élete veszélyben forog. Mikor
a szerelmed és a lányod élet és halál között egyensúlyozik,
nincs annál nagyobb szenvedés. Hogy lehet ezt kibírni?
Mindig is tudtam, hogy Bella és Renesmée nagyon
közel áll egymáshoz. Már a kezdetektől, amióta Bella
megtudta, hogy terhes, azóta védte a kisbabáját, a mi
Renesmée-nket. Az ő kapcsolatuk azóta csak szorosabb
lett.
Egy hete el sem mozdultam, csak nézem őket, néha
dúdolok nekik, vagy beszélek hozzájuk. Most is úgy
érzem beszélnem kell hozzájuk, hogy bocsánatot kérjek
a hibáimért, és hogy megkérjem őket arra, hogy maradjanak
velem.
- Drága Bellám! Annyira sajnálom. Kérlek, ne haragudj
rám a hibáimért, és nyisd ki a szemed. Nézz rám és mondd,
hogy velem maradsz, kérlek. Nem voltam a legjobb férj,
még táncolni sem tanítottalak meg, de ígérem, az leszek.
Megteszek mindent, hogy boldognak lássalak, hogy te legyél
a világon a legboldogabb, csak kérlek, maradj velem.
Hiányzik a hangod, az érintésed, a nevetésed. Te hiányzol.
Szeretlek, te vagy az életem.
Megálltam, mivel a visszafojtott zokogás erősebb volt nálam,
és kitört belőlem. Miután ismét egyenletesen vettem a
levegőt, eldúdoltam az én egyetlen szerelmem altatódalát.
- Én kis Renesméem. Egyetlen kislányom, te kis angyal.
Bárcsak aludni látnálak és nem, így betegen. Tudom, hogy
rossz apa voltam, már attól a perctől kezdve, hogy tudomást
szereztem a jöveteledről. Kérlek, ne haragudj rám. Mindig is
szerettelek, csak nagyon féltettem anyukádat. Te vagy a
legcsodálatosabb gyerek, nálad jobbat elképzelni sem tudok.
Ha megbocsátasz nekem a hibáimért, ígérem mindent jóvá teszek
és olyan apukád leszek, amilyet megérdemelsz. Kérted, hogy
tanítsalak meg zongorázni, ha meggyógyulsz megtanítalak, és
jobb leszel, mindenkinél ezen a földön. Kérlek ,gyógyulj meg, és
gyere vissza hozzám, és a mamihoz. Nagyon szeretünk. Kérlek,
kincsem, ébredj fel.
Elénekeltem az egyik kedvenc dalát*, hogy lenyugodjak.
Olyan kicsi még szegény, és annyi mindenen kellett
már keresztülmennie. Csak néztem őket, nem tudtam,
mit mondhatnék még.
*(http://www.youtube.com/watch?v=cVbZmCQT6Ec )